Lengyelországi kirándulás

A Wacław Felczak Alapítvány támogatásával, az Erkel Ferenc Gimnázium Alapítvány szervezésében júniusban Lengyelországban tölthettek három napot az erkeles diákok. A program megálmodója, Tóth Enikő tanárnő a következőképpen számol be a részletekről.

 

– Én angol-orosz szakos tanárként fontosnak tartom, hogy tanítványaim megismerjék más népek kultúráját, s egyben nyelvgyakorlásra is lehetőségük legyen. Ettől a céltól indíttatva bukkantam rá a magyarországi Waclaw Felczak Alapítványra, aminek fókuszában a lengyel-magyar ifjúsági együttműködések megerősítése áll, és kulturális programokat, kirándulásokat támogat. Nagyon örültem, amikor aktuális pályázatai között rábukkantam erre a tanulmányi kirándulás lehetőségére.

– Az Erkel Ferenc Gimnázium Alapítvány programjában szerepel, hogy olyan oktatási-nevelési körülmények fenntartását szeretnénk, amiknek eredményeként a térségben élő gyermekek ki tudják használni az egyesült Európából származó előnyöket is. Így egyértelmű volt számunkra, hogy segítünk ennek az érdekes programnak a megszervezésében – veszi át a szót dr. Erdészné Németi Anikó, az alapítvány kuratóriumának elnöke. – A pályázat megírása után reménykedtünk a sikerben, és nagyon örültünk, amkor megérkezett a hír, hogy a diákok lehetőséget kaptak a kirándulásra. Felvettük a kapcsolatot a Magyar-Lengyel Baráti Kulturális Egyesülettel, és felkértük képviselőjüket, hogy osztályfőnöki órán tartsanak egy élménybeszámolót Lengyelországról.

– Nagyon izgatottan vágtunk neki a kirándulásnak – folytatja Hegedüs Kata 11. osztályos diák a beszámolót. – Az első megálló Zakopanéban volt, ahol végigmentünk egy zsúfolt, de annál szebb sétáló utcán. Ezután pedig siklóvasútra szálltunk, ami felvitt minket a Gubałówkára , ahol csodás panoráma tárult elénk. Másnap Krakkó belvárosát látogattuk meg. Jártunk a Flórián kapunál, Barbakánnál, megnéztük a Jagello Egyetemet. Majd láttuk a Mária Székesegyházat, a Posztócsarnokot valamint Hedvig királynő szarkofágját is. Ezután kaptunk lehetőséget egy kevés pihenőre, majd a következő utunk az Auschwitzi tábormúzeumba vezetett.

– Amint betettük a lábunkat a múzeum területére, egyből nyomasztó érzés fogott el minket. Az első helyen, ahová bementünk, korabeli képek számoltak be a történtekről, majd a következő teremben rengeteg cipőt, köztük gyerekcipőket, levágott női copfokat és sok-sok bőröndöt láttunk. Azt a temérdek levágott hajat, míg élek egészen biztosan nem felejtem el! – folytatta az elbeszélést Gara Andrea 11. osztályos tanuló. – Tovább menve a foglyok szobáit, mosdóit tekinthettük meg. Ezután végigmentünk egy folyosón, ami tele volt a tábori „lakónak” képeivel, és a képek alá le volt írva, hogy miért hozták be a táborba és mennyi időt töltött ott. Ennyi keserű, szenvedő és gondterhes arcot még sosem láttam, lesújtó volt! Ezek után meglátogattunk egy gázkamrát és egy krematóriumot is… a hely hangulata fojtó volt és szomorú. A táborból kilépve szinte érezni lehetett, hogy mindenkit elgondolkoztatott az, amit bent látott és hallott.

– Másnap a Wieliczkai Sóbányában folytatódott a kirándulás. A bányába beérve rengeteg sóból készült szobrot láttunk, amelyek gyönyörűek voltak. Rengeteg új információval gazdagodtunk, és ráadásul ott lent különösen jó volt a levegő is. Hazafelé út közben még megálltunk, megkoszorúztuk a limanovai csata áldozatainak emlékművét.

– A kirándulás nagyon jó volt, rengeteg életre szóló élménnyel és barátsággal gazdagodtunk. Köszönjük, a két alapítványnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt az élményt.

Farkasné Csató Katalin